100% sikerdíjasan szerveznéd ki a lead generálást? Mutatjuk, miért nem működik.

A presales szolgáltatásokat sokan még ma is úgy kezelik, mintha egy értékesítő csak akkor érne bármit, ha a zárás is megtörtént. Sokan keresnek meg bennünket azzal, hogy "Csak sikerdíjasan dolgozunk. Ha hozol ügyfelet, megfizetünk – de csak utólag."

Ez az elvárás elsőre talán logikusnak tűnik. De ha megnézzük a mögöttes működést, kiderül: ez a modell 

• közgazdaságilag nem logikus,
• üzletileg nem fenntartható,
• és morálisan sem állja meg feltétlenül a helyét

sem a megrendelő, sem a szolgáltató oldaláról.

1. Üzleti etika vagy üzleti modell? – nem minden lead köt szerződést!

Tegyük fel, hogy egy leadgeneráló partner a saját költségén és idején kutat ki egy valódi, fizetőképes, érdeklődő céget. Amikor megszerzi az első erős leadet, dilemmába kerül:

• Átadja a megrendelőjének a korábban ígért 10% sikerdíjért,

• vagy hívja fel az egyik versenytársát, aki 15%-ot kínál érte – azonnal, kockázatmentesen?

A megrendelő nyilván az elsőt várja el: "Ha egyszer megegyeztünk, add ide nekem, az az erkölcsös."
Igen ám – de ha a szolgáltató 100%-ban sikerdíjas konstrukcióban dolgozik, mi indokolja, hogy kizárólag neki dolgozzon? Hol van az elköteleződés? Hol a bizalom kétoldalúsága?

Sokkal reálisabb forgatókönyv, hogy a szolgáltató egyszerűen piacra viszi a leadet, és versenyezteti az ajánlatokat – ahogy egy ingatlanos vagy egy startup-alapító is teszi.

És mindezt jogosan – hiszen a lead megszerzése az ő invesztíciója volt.

2. Kockázatcsökkentés vs. mohóság

Aki 100% kockázatot szeretne a másik félre hárítani, miközben saját üzletfejlesztéséről van szó, az valójában nem partnerként tekint a szolgáltatóra, hanem egy "ingyenes próbacsatornára".

Gondoljunk bele:

Mi lenne, ha a világban minden vállalkozás kockázat nélkül szerezhetne új ügyfeleket?

• Az autókereskedő nem hirdetne, mert valaki behozná helyette az érdeklődőket.

• A szoftvercég nem tartana demót, mert más felépítené neki a pipeline-t.

• Az étteremnek nem kéne marketing, mert valaki kiválogatná a vacsorázni vágyó vendégeket.

Ez így természetesen nem működik. Mert a keresletgenerálás mindig költséggel jár – akár pénzben, akár időben, akár energiában. És ezt valakinek vállalnia kell.

Ha a megrendelő nem hajlandó kockázatot vállalni, akkor az ő oldalán nincs valódi befektetés, csak elvárás.

3. "Ha bízol magadban, vállalod a kockázatot" – vagy ez mégsem ok és okozat?

A legszebb, amikor a megrendelő azzal hárítja el a minimum díjat, hogy:

"Ha nem bízol a munkád minőségében, akkor nincs is miről beszélnünk. Ha viszont bízol, úgyis ki leszel fizetve."

Ez a mondat ugyan jól hangzik, de logikailag hibás.

Bízni a saját munkánkban nem azt jelenti, hogy mások helyett is vállaljuk a kockázatot. Egy jól működő rendszerben az egyes szereplők azokért a döntésekért viselik a rizikót, amiket ők maguk hoznak meg.

Mi bízunk abban, hogy az általunk hozott leadek értékesek. Ezért hajlandók vagyunk kompromisszumot kötni:
✅ fokozatos díjazás,
✅ utólag fizetett elemek,
✅ garanciális modellek.

De a teljes kockázat kiszervezése egyetlen félre – aki ráadásul nem is dönthet a végső szerződésről – gazdaságtalan és etikátlan.

💡 A megoldás: a fair kockázatmegosztás.

A korrekt, átlátható presales modell nem 0%-os fix és 100%-os sikerdíj, hanem:

• Tripwire modell: kis lépések, utólag fizetve, bizonyított értékkel.

• Fix + bónusz: alacsony alapdíj + valódi sikerért fizetett prémium.

• Szerződésenkénti díj, de leadalapú elszámolással.

Így mindkét fél érdekei találkoznak:

• a megrendelő biztonságban van,

• a szolgáltató motivált marad,

• és az együttműködés hosszú távon is fenntartható.

👉 Ha szeretnél konkrét példát látni, hogyan dolgozunk, kérj tőlünk 15 perces rapid konzultációt itt: https://bit.ly/csaba-levay-15min